Nekromantia

Legádázabb ellenfelei közül néhányan egyszerűen a nekromanta írások közé soroljáka Necronomicont, pedig a kettőnek szinte semmi köze sincs egymáshoz. A könyvnek mindössze annyi kapcsolata van a halottakkal, hogy a Földről elköltözött (az emberek számára halott) lények megidézésének rituáléit tartalmazza. A nekromantia ógörög szó és halottjóslást jelent. Nekromantáknak a középkori Európában azokat az embereket hívták, akik megidézték a sírból a holtak szellemeit, hogy kérdéseket tegyenek föl nekik a múlt és a jövendő rejtett titkairól. Ennek ellenére a nekromantákat nem szabad összetéveszteni az egyszerű asztaltáncoltató spiritisztákkal. Az előbbiek ugyanis igazi beavatottak, míg az utóbbiak közül a legtöbb csupán amatőr kóklere a mágiának. Ez abból is lemérhető, hogy egy spiritisztának a megidézett szellem csupán akkor jelenik meg, ha kedve tartja, és csak azokra a kérdésekre válaszol, amelyekre akar. A nekromanta ezzel szemben parancsol a lelkeknek, akarata alá hajtja azokat. Mestersége hatalmas tudást és gyakorlatot igényel, és többnyire ellenérzést, félelmet vált ki az egyszerű halandókból. Ezért aztán bármekkora hatalommal bír, többnyire üldözik, megvetik és gyakran összekeverik a sátánista szekták papjaival és a fekete mágusokkal. Pedig ezek nem egyszerűen hajdan volt emberek árnyát idézik fel az alvilágból, mint a nekromanták, hanem démonokat, gonosz szellemeket hívnak életre, és lelkük üdvösségét kínálják fel a tiltott tudásért cserébe. Mostanában pedig a szerepjátékok miatt zombi és szellemidézésnek gondolják és azt hiszik, mindenféle védőkör nélkül uralmuk alá hajthatják a másik világ lelkeit. Ezek az eltérések azonban bármilyen lényegesek is, kevéssé érdeklik a kívülállókat, akik gyakorta tudatlanságukból kifolyólag küldték máglyára a nekik nem ártó nekromantákat. Pedig nem csak félték és tisztelték őket, hanem szükségük is volt rájuk. Történelmi krónikák és irodalmi emlékek bizonyítják, hogy királyok, hadvezérek és más főemberek rendszeresen kikérték egy-egy nekromanta tanácsát sorsdöntő tetteik (csaták, házasságok, szövetségek kötése) előtt. Találhatunk erre vonatkozó részleteket a Bibliában és később Homérosz szerint maga Odüsszeusz is elvégzett egy nekromanta rituálét. A nekromantia tudománya napjainkra sem halt ki; legtöbb művelője Közép- és Dél-Afrika szegény országaiban él, ahol a meg-megújuló üldöztetések ellenére is növekszik híveik száma.